Sziasztok! Meghoztam a következő részt remélem tetszeni fog,és nem találjátok unalmasnak. :) Jó olvasást!
*Charity*
-Én vagyok a hibás.Én vagyok a hibás.-egyre csak mondogattam.Hiszen tény és való,egyedül hagytam aludni a legjobb barátnőmet,amikor egy gyilkos mászkál a szigeten.Az agyamban egyre csak pörögtek a vele eltöltött percek,minden egyes másodperc egyre fájdalmasabb lett.Eszembe jutott az első találkozásunk.
~10 évvel ez előtt~
Mr.Cendall az apró kezemet fogta és vezetett be az osztály terembe.
-Gyerekek,mindenki a helyére!-a hangyaboly szinte azonnal engedelmeskedett és mindenki elfoglalta a helyét.
-Ő itt az új osztálytársatok,Charity Sweet,legyetek vele rendesek,most magatokra hagylak titeket.-épp ellépett volna tőlem,de nem akartam őt elengedni,de nagy nehezen lehámozott magáról.
-Szia,Nina vagyok.-egy vakítóan szőke hajú lány lépett elém,barátságos volt a kisugárzása.
-Szia,én Charity.-mindenki körülöttem állt,éreztem hogy az arcom színe a normálisból paradicsom színűre vált.
-Leszünk a legjobb barátnők?-hatalmas kék szemeit rám meresztette.
-Igen.-vigyorogtam rá.
Néhány percbe sem telt bele és már kézen fogva futkostunk az iskola hosszú és üres folyosóján.
~Vissza a jelenbe~
-Chary..Nem te tehetsz róla.Kérlek nyugodj meg,nem a te hibád.-mondta Harry,és befészkelte magát a mellettem levő alig pár centis helyre.
-Ugyan már Harry,te is tudod hogy ez az egész az én hibám.Sosem fogom tudni megbocsájtani magamnak.-ökölbe szorítottam mind két kezem,és próbáltam minden erőmmel visszafogni a könnyeimet.
-Én tudom milyen elveszíteni a legjobb barátot.-azonnal ránéztem,üveges tekintettel bámult El...
Válaszom csak mély hallgatás volt.Csak Nina járt az eszembe,ahogy készülődtünk az osztálytalálkozóra,mindenben számíthattam rá,a legnagyobb támaszom volt egész életemben.Jobban fáj mint a saját halálom.
-Charity.Őszinte részvétem,szörnyen sajnálom.-térdelt le elém Zayn és az ökölbe szorított kezeimet boncolgatta.
-A sajnálatod nem hozza vissza őt.-semmivel sem törődve vágtam oda neki.Mire felállt és odébbállt.
-Zayn...-szóltam utána alig hallhatóan.Rám nézett,csokibarna szemei nyugodtságra ösztönöztek.-Kérlek ne haragudj,tudom hogy csak jót akartál,de Nina az az ember volt aki fényt hozott az életembe.-ismét megjelentek az arcomat már többszörösen végig szántó könnyek.
-Megértelek.-magához ölelt.Bevallom jól esett,de a fájdalmon nem szűnt.
-Én ezt nem bírom tovább.-kiáltotta Ben és a hajába kapott elég rendesen meg tépte azt, könnyektől küszködve rohant ki a házból.
-Ben..-kiáltotta Carina.Az ablakból néztük a fiút aki iszonyatos sebességgel futott ki az épületből.
Egyenesen a szirt felé tartott,a szélénél nem állt meg.Egyenesen a mélybe vetette magát.
-Elég volt már ebből a rémálomból.-motyogta Josh..
-Eléég.-ordítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése